Eddig bizony stimmel minden. Csakhogy a képviselőtestületben politikai helyzettől függően egyes esetekben függetlenül, vannak ugye nézeteltérések, viták, ami nem is probléma. A baj akkor kezdődik, amikor elindulnak a hozzá nem értésből, tájékozatlanságból, amatőrizmusból, párthovatartozástól függő, független rosszindulatú rágalmazások, pletykák, azaz a sárdobálás.
Ez történt egy bizonyos esetben is, amikor a két vezető még a kezdet kezdetén félreérthetett valamit a másik szavából, cselekedetéből. Ettől kezdve mindkét oldalon beindult a másik ellen a harc a finom beszólások, a testületi ülésen az epés megjegyzések és egyszercsak bekövetkezett a legnagyobb baj: az egyik vezető, mint képviselő a tájékozatlanságából és a befolyásolhatóságából kifolyólag egy másik képviselővel összefogva rendőrségi feljelentést tett a másik vezető (polgármester) és képviselőtársai ellen a rendőrségen. Mindezt még megtetézte azzal, hogy az országos sajtóban is próbálta lejáratni a képviselőtestületet, ezzel szégyent hozva községünkre. Természetesen a másik oldal (feljelentett képviselők) érzelmi reakciója sem maradhatott el, hiszen minden képviselő, párthovatartozástól függetlenül egy érző ember.
Summa summarum a képviselőtestületben feszülő, hónapokon át tartó egyet nem értés, hozzá nem értés, értetlenkedés, dacos sértődöttség, a politikai és az egyéb párbeszéd hiánya (amely mindkét félnek felróható) odáig vezetett, hogy most már ők sem, mi sem tudjuk, hogy ki kezdte ezt a csatározást, ezt a sárdobálást. Csak egyet tudunk, és ez a lényeg, azt, hogy míg az isaszegi polgárőrség 2003-ban havi 126 ezer forint támogatást kapott a képviselőtestülettől, addig ez 2005 január 1-étől 28 ezer forintra csökkent, mely összeg kifizetése ráadásul az együttműködési szerződésben leírtak betartása mellett fog kiutalódni.
Megállapítható tehát az, hogy a polgárőrség vezetője nem lehet egyszerre képviselő és egy civil szervezet elnöke, mert mióta az elnökasszony politizál (képviselő) azóta a polgárőrség támogatása jelentősen csökkent, ez a számok tükrében havi szinten mínusz 100 ezer forint. Ez a hiányzó összeg lehetett volna a polgárőrség jövőbeli záloga a fejlesztésre, a tagság bővítésére, a sűrűbb, hétközbeni járőrözésre, tehát a fejlődésünkre. De ez sajnos mára már csak utópia. Szóval így gondolkodtam mikor is úgy döntöttem, hogy egyebek között azt is megkérdezem az isaszegi polgárőrség vezetőjétől, Turányi Lászlónétól, gondolt-e arra, hogy (a pénzbeli elvonások miatt, melyek a képviselőségéhez kapcsolhatók) lemondjon a polgárőrség elnöki posztjáról annak érdekében, hogy így talán megenyhül a képviselőtestület többsége és a polgárőrség pénzügyi támogatását visszaemeli egy méltóbb szintre.
Az elnökasszony a következőt válaszolta:
- Igen, ez megfordult a fejemben, hogy lemondjak a vezetőségi posztomról, csakhogy a polgárőrségnek van egy öttagú vezetősége, akikkel beszélve (rajtuk keresztül a tagság is nyilatkozott a kérdésről) és bátran mondhatom, hogy az elnökség teljes mértékben és a tagság 80%-a kijelentette, hogy amennyiben én lemondok a polgárőrség elnökségéről, ők kilépnek a polgárőrség kötelékéből. Ezek után többen felajánlották, hogy majd saját zsebből finanszírozzák a polgárőrség működését. Csak maradjak a polgárőrség vezetője. Ezek után el kellett döntenem, illetve a vezetőséggel el kellett döntenünk, hogy mi legyen. Hagyjuk-e a ’98-ben újjáalakult, hat éve működő polgárőrséget széthullani, vagy pedig egybe tartjuk. Mi úgy döntöttünk, hogy nem engedjük széthullani, ezért megtartom vezetői pozíciómat.

Ezek után összefoglalva a vezetőség és a tagság 80%-a úgy döntött, hogy lenyeli ezt a 100 ezer forintos képviselőtestületi békát és presztizs kérdést csinál belőle.
Személy szerint én ahhoz a 20%-hoz tartozom, aki azt vallja, hogy a polgárőrségnek folyamatosan fejlődnie kell, (új tagok, sűrűbb járőrözés, jobb együttműködés a civil szervezetekkel, a rendőrséggel) és ehhez a folyamatos fejlődéshez elengedhetetlen az önkormányzat támogatásának emelése, nem pedig csökkentése, hiszen egy harminc fős civil testület nem tud magának saját zsebből megfelelő forrást teremteni. De még, ha találna is forrást, akkor is minden forintra szükség van, hogy jobbak és még hatékonyabbak tudjunk lenni, hisz ez községünk biztonsága érdekében elengedhetetlen. Tehát amikor a vezetőség és a tagság  80%-a úgy döntött, hogy minden marad a régiben, akkor az én meglátásom szerint a fejlődés útjába gördített egy óriási politikai akadályt.

Klincsek Attila