„Ellopnak minden ünnepet,
ők adnak mindennek nevet,
egymást ezért kitüntetik,
hát áruló, ki tüntet itt,
ki másról másként szólni mer,
nem elvtárs és nem is haver,
akit riaszt a pénz szaga,
bizony nem jó demokrata!”

 A templomok falai között, ugyan úgy mint akkor, ma sem csak a hitéletnek van helye. A nemzet sorsát érintő ügyekben igenis szólni kell a papoknak és lelkészeknek is. Ez szerintem, így természetes. A politika normális körülmények között nem szólhat bele abba, hogy az egyházak miként vélekednek és nyilvánulnak meg közösséget, ill., az emberek életét érintő ügyekben. Ez alatt én, az országos és helyi politika kérdéseit is megítélendőnek és véleményezhetőnek gondolom.
 Jól emlékszem tizenéves koromból György Attila plébános úr szavaira, kitartást adtak azoknak, akik igaz szóra és biztatásra vágytak. Ő tudta és mi hittük, hogy az a világ véget fog érni. Ezek a szavak azért emlékezetesek számomra, mert hiteles ember szájából hallottam azokat. Sajnos mára nagyon sok lett a farizeus, de én most is a hitelességet tartom a legnagyobb értéknek. Sokan azt hittük 1989-ben, hogy gyorsan és gyökeresen új világ jön el Magyarország számára. Sajnos az elmúlt tizenöt esztendő kijózanított mindenkit. Napjainkban ismét kísérletek történnek arra, hogy megmondják papjainknak és lelkészeinknek, mit és miként szabad mondaniuk. Ez a kor már nem jöhet vissza. Az úton pedig végig kell menni, ha kell elöl is, elsőként is, bármilyen göröngyös és kacskaringós is. Mert, ma még szükség van a fényre és az őrzőkre.
           Pénzes János