Ugyanakkor kétségtelen, hogy az európai kultúra sokat köszönhet a kereszténységnek, a katolicizmusnak és a reformációnak egyaránt, hiszen az írás elterjesztése, az oktatás bevezetése, kórházak alapítása fűződik a régi szerzetesrendek tevékenységéhez; a nemzeti identitás és kultúra ápolása és terjesztése, az első magyar tannyelvű iskolák létrehozása pedig Kálvin és Luther honi követőinek nevéhez.
Mindezek után számomra egyértelműnek tűnik, hogy az egyházak feladata nem a napi politikai harcokban való részvétel, hanem a hit, a lélek és a kultúra ápolása  kell hogy legyen. Sajnos a magyar keresztény egyházak nem látják, vagy nem akarják meglátni azt a határt, mely a pártpolitikát elválasztja a lelki segítségnyújtás Istennek tetsző feladatától. Az elmúlt tizenöt évben nyíltan állást foglaltak a magukat „nemzetinek és kereszténynek” hirdető pártok mellett, mert úgy gondolták, hogy ez szolgálja legjobban egyházuk politikai érdekeit. Elfeledik, hogy a Vatikánnal, és más, jelentős nemzetközi egyházi szervezetekkel kötött egyezmény a szocialista kormányzat és egyházpolitika eredménye. Elfeledik, hogy minden polgári forradalom, polgári átalakulás fő követelése állam és egyház szétválasztása volt, és nyíltan kampányolnak a magukat „polgárinak” nevező politikai orgánumok mellett. Azok mellett, akik még tizenöt éve még így hurrogták le az akkori konzervatív kormányzatot: „Csuhások! Térdre, imához!”
A fentiek tudatában járt Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke II.  János Pál pápánál. A miniszterelnök nem audienciára, kihallgatásra ment, hanem tárgyalni!
Elmondani azt, hogy megengedhetetlen, hogy a lelkiismeret szabadsága ellenében, a hívek pártszimpátiáját, tehát magánügyét, és a kétezer éves krisztusi tanításokat semmibe véve néhány egyházi vezető, rövid távú pártpolitikai érdekek miatt, a szószékről kampányoljon a jobboldali pátok mellett.
Mi az emberi szabadságban, a tiszta, őszinte gondolatokban, az emberi ész csodájában hiszünk, és úgy gondoljuk, hogy a béke és a szeretet alapja a megértés, egymás meggyőződésének tiszteletben tartása. Az egyházaknak innen nézve csak egy üzenetük lehet: a személyes meggyőződésen alapuló, lelkiismeretes döntésre való buzdítás a mindennapokban. De ezt őszintén csak akkor tehetik meg, ha ők sem próbálják híveik politikai, közéleti döntéseit befolyásolni, hanem elfogadják, hogy minden ember feleőssége és magánügye egy ilyen választás meghozatala. Ha végre nem gyerekként, hanem sokszor segítségre szoruló, de gondolkodni és cselekedni képes, önálló döntéseket hozó emberek csoportjaként tekintenek a magyar társadalomra. Úgy érzem, Isaszegen a katolikus egyház vezetése túl tudott lépni ezeken a problémákon, és valóban a hívek lelki üdvéért igyekszik kifejteni tevékenységét.
Én, mint az isaszegi MSZP elnöke hiszem és vallom, hogy szükség van az egyházak tevékenységére. Minden elismerésem az általuk kifejtett ökumenikus és karitatív tevékenységért, a hívek és rászorulók támogatásáért.
Bízva abban, hogy az isaszegi hívők és nem hívők is megértették, és, ami ennél is fontosabb, tolerálják véleményemet, kívánok békés és boldog Újévet mindenkinek!

Ifj. Hajdú Sándor
MSZP Isaszegi Szervezetének elnöke