Tisztelt Elnök úr! Mit gondol, a december 5-ére kiírt ügydöntő népszavazásról?
A kórházprivatizáció
Véleményem szerint a kórházprivatizációról szóló népszavazás okafogyott, álságos és betegellenes.
A népszavazást az a Munkáspárt kezdeményezte, akik, rendszerváltás ide, vagy oda, Thürmer Gyulával az élükön még mindig az állam mindenhatóságában, a gondoskodó állam eszméjében hisznek, ami bizonyos tekintetben jó volt, de már tizenöt éve elmúlt. Ami viszont megrázóbb, ás mutatja, hogy bizonyos pártpolitikai érdekek Sokszor bizony fontosabbak az észszerségnél, az a Fidesz hozzáállása Azé a Fideszé amely 2002. előtt ugyan nem ellenezte a kórházak privatizálását, csupán nem volt politikai bátorsága hozzányúlni a kérdéshez
A népszavazás okafogyottá vált, hiszen annak kiírása előtt a kormánykoalíció már megsemmisítette a kórháztörvényt, mert belátta, hogy annak bizonyos részeit újra átgondolni és pontosítani szükséges. A szocialisták és a szabaddemokraták azért tettek így, mert úgy gondolták, hogy egy ilyen nagyformátumú programot csak teljes kormányzati cikluson keresztül lehet megvalósítani, és amennyiben annak bizonyos részleteit egy másik kabinetre ruháznák át, az nem használna sem a betegeknek, sem az egészségügynek.
A népszavazás álságos, mert az egészségügy nagy részét az előző kormányok már privatizálták, mindössze az egészségügyi ingatlanok vannak még mindig állami, illetve önkormányzati tulajdonban. Az ezekben az épületekben elérhető nem egészségügyi szolgáltatásokat (büfé, konyha, takarítás, őrzés stb.) ma már a legtöbb helyen vállalkozók végzik. Ezen kívül a háziorvosi és a fogászati praxis, valamint a műveseállomások egy része is privatizált. A gyógyszergyártás, illetve a patikák is magánkézben vannak. A mentőszolgálatok jelentős része alapítványi fenntartással működik. Vagyis az egészségügy egyetlen szegmense maradt mindezidáig állami- önkormányzati tulajdonban, a veszteséges és sok kiadással járó kórházi gyógyítás.
A népszavazás betegellenes, hiszen az a vállalkozás, amely egy-egy kórházat üzemeltet, nem fog többet kérni a betegápolásért, mint eddig. Kórházi ellátásunkat ugyanúgy a TB fizeti majd viszont megszűnik az előre kialkudott hálapénz. Tehát ezekben az intézményekben nemhogy drágább, hanem olcsóbb lesz a betegellátás. És hogy mindez miért éri meg egy vállalkozónak? Mert az eddigiekkel ellentétben szakszerűen fog a kórház költségvetésével gazdálkodni, mert a kórházaknak érdemes lesz kutatómunkát végezni, melyek eredményétől függően komoly bevételekhez jutnak, amit további fejlesztésekre, vagy modernebb eszközök beszerzésére fordíthatnak.
Hosszan lehetne még sorolni az érveket, amelyekkel szemben eddig mind a Fidesztől mind a Munkáspárttól csupán feltételezéseket, de nem ellenérveket hallhattunk. Aki szeretne felelősen dönteni, az úgy gondolom, hogy NEM-mel fog szavazni december 5-én.
A kettős állampolgárságról
Véleményem szerint a kettős állampolgárságról szóló népszavazás felelőtlen, megosztó és nemzetellenes.
Felelőtlen, hiszen ezzel a népszavazással sem a határon túliak, sem az Itthon élő magyarok nem járhatnak jól, bármi lesz is a szavazás végeredménye. Ha az „igen” szavazatok kerülnek többségbe, akkor, ismerve a határainkon túl kialakult helyzetet, fennáll annak a veszélye, hogy az ottani magyarok elleni atrocitások nemhogy csökkenni, de szaporodni fognak, ami a magyarok elűzésével, az ottani magyarlakta települések kiürülésével járna együtt. Gyakorlatilag megvalósítanánk Trianon célkitűzését, és végképp lemondanánk külhoni területeinkről. Attól kezdve Timisoarát nem nevezhetnénk Temesvárnak, Tirgu Murest Marosvásárhelynek Unokáink már nem fogják azt tudni, hogy Osiek valaha Eszéket, Subotica pedig Szabadkát jelentett minden magyarnak. Nosztalgiázhatunk majd itthon, énekelhetünk a Csitári hegyekről, de ott magyar szót akkor már nem fogunk hallani, csupán őseink visszhangját.
Ez a népszavazás egyben megosztó is, hiszen itt a felelős hazafiság áll szemben a felelőtlen demagógiával. Mert bár tudjuk, Orbán Viktor szerint minden becsületes magyar igennel szavaz, elsegítve ezzel a fentebb vázolt tömeges kivándorlást, mi másképp gondolkodunk. A kormány alternatívája a politikai kalandorsággal szemben az, hogy a határon túli magyarlakta településeken beruházásokat kezdeményez, vegyes vállalatok létrehozását támogatja, ezzel is élénkítve ezen régiók gazdasági fejlődését, elősegítve a szülőföldön való boldogulást, a magyar kultúra és identitás megőrzését. A kormány, a Fidesszel ellentétben nem osztja a magyarságot becsületesekre és becstelenekre, hanem egy olyan határátlépési lehetőséget hoz létre, amely biztosítja a kint él magyarság szabadabb mozgását, és tiszteletben tartja az itt élők érdekeit.
Ezért nemzetellenes ez a népszavazás, hiszen amíg a Fidesz néhány éve, a hatalomból még úgy gondolta hogy a kettős állampolgárság „Súlyos veszélyeket” jelent Magyarországra nézve, addig most, aktuálpolitikai céljainak megfelelően, az emberek érzelmeire hatva próbálja azt keresztülvinni, nem számolva az itt élőket sújtó következményekkel és buktatókkal.
Úgy gondolom, hogy felelősen gondolkodó ember erre a kérdésre is csak NEM-mel szavazhat december 5-én. (A népszavazásról bővebben olvashatnak a Szegfű decemberi számában.)

Tisztelt Elnök úr! Mit gondol a mostani pénzügypolitikáról és a monetáris tanács megváltoztatásáról?
Egy adott kormány pénzügypolitikája mindig is vita tárgya, hiszen a rendelkezésre álló forrásokat úgy újraelosztani, hogy senki ne érezze megkárosítva magát, nagyon nehéz. Egy magas szintű pénzügyi szakembernek sokszor jósnak is kell lennie, és emellett ismernie kell az ország gazdasági helyzetét, valamint a nemzetközi pénzügyi mozgásokat. Úgy érzem, hogy az MSZP-SZDSZ kormány pénzügypolitikája ezeknek a kihívásoknak jól megfelelő.
A pénzügypolitika annyiban része a politikának, hogy a pénzügyi mozgásokat a kormány által meghatározott prioritások mentén kell irányítani, befolyásolni, egy közös cél, az ország anyagi stabilizációja, és rövid, valamint hosszú távú fellendülése érdekében. Ha viszont a pénzügypolitika szereplői egymás ellen dolgoznak, ha a jegybank elnöke nem hajlandó evidenciákat figyelembe venni, mert számára csupán a súlyos gazdasági károkat okozó erős forint fenntartása, és nem a valóságos gazdasági mozgások a fontosak, akkor ebben a rendszerben zavarok fognak keletkezni.
Mindezen zavarok kiküszöbölésére találták ki a monetáris tanácsot, ami nem más, mint a jegybanki elnök tanácsadó testülete. Demokratikus országokban, így 2001-ig Magyarországon is, részben vagy egészben a kormány delegálja a tanács tagjait. 2001-ben az Orbán-kormány a tanács tagjainak kinevezését Járai Zsigmondra, a kabinet pénzügyminiszterére, majd jegybanki elnökre bízta. Így fordulhatott elő az, hogy a monetáris tanács tagjai a Fideszhez lojális emberek, és a Fidesz pártpolitikai érdekeit képviselik a pénzügypolitikában a Nemzeti Bank élén mind a mai napig. Ez ellen természetesen tenni keltett. Nem tehet az, hogy egy ország szekerét két irányba akarják egyszerre húzni. Egy Olyan országnak a szekerét, amely országot az emberek akaratából 2002 óta a szocialista-szabaddemokrata koalíció irányítja. Az egész nemzet érdeke az, hogy a pénzügypolitika prominensei egymással összhangban tudjanak dolgozni Félreértés ne essék, én nem azt állítom, hogy egy kérdésben mindenkinek egyformán kell gondolkodni, vagy beszélni. Csupán annyit mondok, hogy az Ön, az én, és mindannyiunk érdekében a jegybanknak figyelembe kell venni a kormány pénzügypolitikáját és a nemzetközi gazdasági változásokat. Ha ehhez az kell, hogy bizonyos embereket lecseréljenek a monetáris tanácsban, én azt csak támogatni tudom, sőt, úgy gondolom, hogy ezeknek a változtatásoknak már előbb meg kellett volna történniük!

Tisztelt Elnök úr! Mit gondol arról, hogy a Gyurcsány-kormány a 2005-ös költségvetésben nem szán elegendő pénzt a környezetvédelemre, és ön szerint hogyan fogja ezt megélni az ország és az önkormányzatok?
A kérdés jogos, csak ugyanakkor valótlant állít.
Jogos, mert a szakminisztérium jövőre valóban kevesebb pénzből gazdálkodik majd ugyanakkor valótlan is, mert a kormány nagyobb hangsúlyt szán a megelőzésre, és ezért a minisztériumok komoly célirányos támogatást kapnak környezetkímélő beruházások megvalósítására.
Példák: az iskolai oktatásban, ellentétben az eddigi gyakorlattal, kiemelt szerepet kap a kormány által finanszírozott környezetvédelmi, természetvédelmi oktatás, ismeretterjesztés. A mezőgazdaságban nagyobb pénzekhez juthatnak azok a gazdák, akik a termesztés során rendben tartják és ápolják környezetüket, akik környezetbarát anyagokkal művelik földjeiket, akik nem tájidegen fajokkal, fajtákkal gazdálkodnak. A kormányzat a környezetvédelemben kiemelt szerepet szán a szelektív hulladékgyűjtésnek, ezért támogatásban részesíti azokat akik ezzel kapcsolatos beruházásokat valósítanak meg.
Ebben a rendszerben az önkormányzatok lehetőségei is bővülnek Az önkormányzat egy hatóság, „akinek” be kell tartatni a környezetvédelmi elírásokat a területén működő iparral szemben a lakosság érdekében. Az önkormányzatok soha nem látott lehetőségekhez jutnak az uniós környezetvédelmi, kármegelőzési pályázatok lehívásával Élni ezzel a lehetőséggel az önkormányzatoknak nemcsak joga, hanem kötelessége is!
Látható tehát, hogy a kormány sokkal több pénzt juttat a környezet védelmére más- más csatornákon, mint korábban bármikor.

Tisztelt Elnök úr! Mit gondol a 2005-ös országos költségvetésről?
Az országnak még nincs jövő évi költségvetése. Tervezetről, már elfogadott tételekről beszélhetünk, melyek mind a felzárkóztatásról, az igazságosabb köztehervállalásról, vagyis a szívemből szólnak. Ügy gondolom, ha mindenki felelősen oldja meg a rábízott feladatokat, akkor ez a költségvetés lehetőséget ad egy tisztességesebb gazdálkodásra.
Fontos tudnunk ugyanis, hogy az államnak nincs pénze, ás soha nem is volt, az állampolgároknak van pénzük, amelyet megtermelnek, és amelyet adók ás járulékok formájában befizetnek egy nagy és közös kasszába, az államkasszába. A mindenkori kormányok ezt a pénzt osztják el újra az állampolgárok között, segítve a közszolgáltatások (oktatás, munkahelyek, betegellátás stb.) fenntartását, ösztönözve a beruházásokat, és koordinálva azokat a feladatokat, amelyek megteremtik a lehetőségét a személyes biztonságnak ás gyarapodásnak.
A kormány két éve felhatalmazást kapott arra hogy meghatározza az államigazgatás elsődleges feladatait, vagyis azt, hogy mire költi az Önök, vagy akár az én pénzemet. Ezek az elsődleges feladatok, pedig a következők: az oktatás fejlesztése ás kibővítése (p1.: felnőttoktatás), munkahelyteremtés, az igazságosabb közteherviseléssel a szegénység enyhítése és leküzdése, az egészségügy privatizációjával az ágazat dinamikusabbá és olcsóbbá tétele, a sorkatonaság eltörlésével a honvédelem költségeinek csökkentése, ugyanakkor egy ütőképesebb haderő létrehozása, az önkormányzatoknak szánt juttatások bővítése, a kisgazdaságok és vállalkozások ösztönzése különböző támogatásokkal, juttatásokkal és adókedvezménnyel, a pályakezdő fiatalok lakáshoz segítése, és még sorolhatnánk. Láthatjuk, hogy a szocialista-szabaddemokrata koalíció nem az emberek feje fölött, hanem maguknak az embereknek szeretné újra elosztani közös pénzünket, hogy mindenki maga gazdálkodhasson megtermelt javaival, ne az állam! December 20-ára végleges költségvetése lesz az országnak. Olyan költségvetés, amely megteremti egy igazságosabb újraelosztás és közteherviselés lehetőségét.

Tisztelt Elnök úr! Mi a véleménye arról, hogy a jövőben Isaszegen az iparra vagy esetleg a turizmusra kell nagyobb hangsúlyt fektetni?
Ipar, vagy turizmus?
Mindkettő!
Amikor iparról beszélünk, az emberek többségének füstölgő gyárkémények, zajos ipartelepek jutnak az eszébe én nem erre a fajta iparra gondolok, hanem egészen másfajtára. Magyarországon is terjed az ún. kihelyezett munka. Ez azt jelenti, hogy összeköttetésben egy központtal, a munkavállaló saját lakásán végzi tevékenységét.
Erre Isaszegen is van példa elég, ha csak a lakosság körében »Kefegyár» emlegetett vállalkozásra gondolunk, de az országban is egyre többen kapcsolódnak be a számítógéppel otthon végezhet távmunkába, ami nyugaton már ipari méreteket ölt. Megjegyzem, az EU nagyon komoly összegekkel támogatja az ilyen jellegű vállalkozások létrehozását.
A jövőben a lehetőséget itt Isaszegen abban látom, ha az M3-as autópálya, és az M0-ás út rövidesen megépül szakaszának közelségét kihasználva olyan logisztikai központok telepítésének lehetőségét szorgalmazzuk, amelyek munkahelyeket teremtenek és hozzájárulnak az úthálózat, a településre bevezető utak rendezéséhez és kiépítéséhez. Budapest közelsége lehetőséget ad ennek megvalósításához, egyben pénzt hozna a településnek is adó és egyéb járulékok formájában is.
Isaszeg másik, mind a mai napig kihasználatlan lehetősége a turizmus. Bűn, hogy ragyogó adottságainkat (szép környezet, jó levegő, történelmi múlt) eltékozoljuk, ás mindent akkor akarunk megvalósítani, amikor azt a közelünkben lévő települések megvalósítottak. (Lásd Wellness-beruházások, amik a környező településeken mind veszteségessé váltak, és a helyi lakossággal fizettetik meg fenntartásuk nagy részét.) A turizmus helyi fejlődéséhez nagyban hozzájárulhat az épülő kerékpárút, de ez önmagában még nem elegendő, ha turistacsalogató programok nem szerveződnek. Hogy lehet, hogy egy önkormányzat nem a helyi vállalkozókat ösztönzi különböző támogatásokkal turisztikai beruházásokra?
Mi az MSZP Isaszegi Szervezeténél kidolgozott programmal rendelkezünk arra nézve, hogy mind a belföldi, mind a külföldi turisták vonzó célként tekintsenek községünkre. Programunk megvalósításának feltétele egy olyan Önkormányzat, ahol a közös akarat, a községi érdek felül tud emelkedni az egyéni érdekeken. Olyan önkormányzat, ahol az elsődleges az isaszegi vállalkozók támogatása és ösztönzése. Olyan önkormányzat, amely képes együttműködni és közösen dolgozni a körülötte lévő önkormányzatokkal, erdő- és mezőgazdasági vállalkozásokkal, cégekkel.
Tehát összefoglalva: ipar és turizmus, de úgy, hogy megőrizzük azt a szépséget, amely körülvesz minket, és amelyből mindannyian gazdagodhatunk.

Szeretném megköszönni Klincsek Attila úrnak és a helyi Centrum Párt vezetésének, amiért újságukban lehetőséget adtak nekem, hogy véleményemet, amely az MSZP Isaszegi Szervezete tagságának véleményével egy, a lap hasábjain kifejthessem.

Mi is köszönjük a válaszait olvasóink és a szerkesztőség nevében.