Tisztelt Képviselő úr! Mit gondol Ön arról, hogy a 2005-ös állami költségvetés a környezetvédelmi kiadásokat jelentősen csökkenti?
A költségvetési törvénytervezet számadatait nem ismerem, amennyiben azonban a kérdésben jelzett szándék valós, én nagyon helytelenítem az e célra fordítható állami pénzek csökkentését. Magyarországon több évtizedes lemaradás van ezen a területen, elég ha a Lajtán átkelünk, s egy más világ tárul elénk. Ennek okait nagyrészt ismerjük, a teendőket hosszasan lehetne sorolni, de a kérdés nem erre irányult. Ettől függetlenül megemlítenék néhány gondolatot ezzel kapcsolatban. Elsősorban a szemlélet megváltoztatására lenne szükség, s ehhez az oktatáson és a jó példákon keresztül vezet az út. A gyermekeink, mint más dolgok esetében is, mintákat kapnak szüleiktől és a környezetüktől, ami egész életükre kihatással van. Ahhoz, hogy előrelépés legyen, a szándékon kívül, társadalmi összefogásra is szükség van.  Az államnak nagyon komoly feladata és felelőssége van e téren, amihez természetesen sok pénz is kell. Talán nem mindenki tudja, hogy létezik az Isaszeg Környezetvédelméért és Természetvédelméért Közalapítvány, melynek kuratóriumi elnöke vagyok. Nekem, akárcsak a kuratórium többi tagjának is szívügye a környezetvédelem és a természet szeretete. Ennek tükrében nagyon elszomorít, hogy az eddigiekben is mostohagyermekként kezelt környezetvédelem lehetőségei tovább szűkülnek, és csökkennek az erre fordítható pénzek.

Tisztelt Képviselő úr! Mi a véleménye a december 5-i népszavazásról?
Ma sokan teszik fel ezt a kérdést, nemcsak egymásnak, de önmaguknak is. Úgy vélem, ez most nagyon helyén való, és alaposan átgondolandó mindannyiunk számára. Felelős politikusok, közéleti személyiségek, tudósok véleményét hallhatjuk és olvashatjuk naponta. Pártok próbálják a megfogalmazott álláspontjukkal a választókat szavazásra bírni.
Szerintem, mindkét feltett kérdés nagyon fontos a magyarság jövője szempontjából. Összmagyar ügyről van szó. Az állami kórházak és a rendelőintézetek privatizációjával kapcsolatban azt tapasztalom, hogy a  rendszerváltás óta eltelt időszak történései az emberekben jelentsen növelték a kiszolgáltatottság érzését és felerősítették a  biztonságra való igényt. Ez valamiképpen tükröződni fog a feltett kérdésekre adott válaszokban is. A beteg ember kiszolgáltatott helyzetben érezheti magát, amikor orvoshoz, ill. kórházba kerül, s mivel az idősebb korosztály esetében ez gyakoribb, az  helyzetükben ez még inkább érthet. Beszélgetések során többen is elmondták, hogy évtizedeken keresztül megszokottá vált az ingyenes orvosi ellátás, az ingyenes oktatás, stb., aminek biztosítása az állam feladata volt. Azt hangoztatták, hogy azért voltak olyan alacsonyak a bérek, mert mindezen szolgáltatásokat az állam így tudta ingyenesen biztosítani. (!) A bérek ma is alacsonyak…
„Mi úgy látjuk, hogy a magántőke csak akkor fejleszt, ha érdeke fűződik hozzá, vagyis kellő nyereséghez jut. Az eddiginél lényegesen magasabb járulékot kell fizetnünk, hogyha magánkézbe kerülnének a rendelőintézetek és a kórházak. Meginogna a szolidaritáson alapuló társadalombiztosítási rendszer. Elmélyülne a társadalom kettészakadása egészségi alapon.” Ezt Ferge Zsuzsa akadémikus állapította meg, egy évvel ezelőtt.  Ezért az erre a kérdésre adott válasz, hogy a kórházi ellátás biztonságát az állam, mint tulajdonos szavatolja a jövőben is. Ezt pedig az igen szavazatokkal lehet megerősíteni.
A kedvezményes eljárással megadható kettős állampolgársággal kapcsolatban az első gondolatom, hogy jobb későn, mint soha. Az 1990-es évek elején történt politikai események jelentsen átrajzolták Európa térképét. Ismét egy ország lett Németország, volt szomszédaink helyén önálló állam lett Szlovákia, Csehország, Horvátország, Szlovénia, Ukrajna, több balti ország is önállóságot nyert,  hogy csak a legfontosabbakat említsük. Több ország is állampolgárságot adott azon tagjai számára akik kérik, bárhol élnek is. Magyarország esetében azonban változatlanul érvényben maradt a XX. század szégyenének számító trianoni békediktátum. A szétszóratott nemzet számára most kínálkozik esély arra, hogy a határon kívülre szorított és magyar állampolgárságuktól megfosztott honfitársaink visszakaphassák magyar állampolgárságukat. A haza bölcsének szavait kölcsönözve, „Amit erő és hatalom elvesz, azt id és kedvez szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemond, annak visszaszerzése mindig nehéz és mindig kétséges.” Jó, hogy ezt a Magyarok Világszövetsége aláírásgyűjtése lehetővé tette a választópolgárok számára.  Sajnálatos viszont, hogy az elmúlt tizenöt év alatt ezt a parlamenti pártok nem voltak képesek megoldani. Ezt most már nem lenne szabad pártpolitikai kérdésként kezelni, a kampány pedig egyre inkább ebbe az irányba megy. Nem szabad az anyagi terhekkel sem riogatni a választókat, annál is inkább, mert december 5-én csupán arról döntünk, hogy kötelezően alkosson a parlament törvényt a kedvezményesen megszerezhet állampolgárságról. Ezzel a szavazással arra is választ kapunk, hogy mit őriztünk meg a nemzet erejéből.
Én azt javaslom, és mindenkit erre kérek, menjenek el szavazni és mindkét feltett kérdésre válaszoljanak igennel.

Tisztelt Képviselő úr! Ön hogyan gondolja, Isaszegen az ipar, vagy a turizmus fejlesztése lehet a jövő útja?
Erről e témáról az elmúlt tíz esztendőben többször is szóltam. Évtizedekkel ezelőtt nagyon sok üzem és gyár települt ki a fővárosból. Előttem nem ismert okok miatt ezek befogadásának Isaszeg ellenállt, még a közigazgatási területünkön működ(ött)ő, gépgyár is Gödöllőhöz került! Amennyiben igény mutatkozik valamilyen munkahely teremtésre, azt meg kell ragadni, alkalmasint segíteni is kell, mert nagy szükség van a helyi foglalkoztatottság növelésére. A helyben dolgozó ember a települését is jobban otthonának tekinti, még inkább polgára lesz annak, nem csak lakója. A munkahelyek illeszkedjenek a település sajátosságaihoz, szigorúan környezetbarát és tájba illő tevékenységet kell engedélyezni. A helyi munkahely tehát fontos. Ha már egyszer ilyen állapot alakult ki és nincsenek környezetet terhelő üzemek nálunk, ebből a helyzetből kovácsoljunk tőkét Isaszeg számára. Itt jön a képbe a lehetőségek között a turizmus, mint kínálkozó lehetőség. A gyönyörű táj, a jó levegő, a szép erdők olyan adottságok, amivel élni kell. A vadászat, a horgászat, a lovas sport, a népi hagyományaink, a történelmi nevezetességünk, de még a bakancsos turizmus is talál kiváló terepet nálunk. Ehhez kapcsolódhat a néhány éve elindított termál-wellness program, aminek megvalósításáért én is évekig dolgoztam. Sok településen van, ahol ezekből csupán egy lehetőségre is „iparszerűen” építenek. A turizmus jövedelmezővé tétele természetesen hosszú, összehangolt és kitartó munkát igényel, egyik napról a másikra nem lehet biztos megélhetési ágazattá tenni, de ezt kell megcélozni Isaszegen. Röviden összefoglalva tehát, ha iparról beszélünk, akkor főleg a szolgáltató szféra számára kellene lehetőséget teremteni, amihez kiváló alapot ad a turisztika intenzív fejlesztése.

A válaszait olvasóink és a szerkesztőség nevében köszönjük.