Válasz:
Ez a kérdés, illetve az erre adandó válasz még túl korai lenne. A 2002. októberi önkormányzati választás óta két év telt el, ezért véleményem szerint a feladatokkal, illetve azok végrehajtásával kell foglalkoznia valamennyi képviselőnek.
Természetesen már most is vannak olyan témák, melyeket érdemes megemlíteni, s amelyek alapján a képviselői hozzáállás megítélhető.
Meggyőződésem, hogy a képviselők munkáját a „Farkas törvény” alapján kell értékelni. A „törvény” így szól: Az eredmény minősít, minden más csak üres szöveg!
Ahhoz, hogy eredmény legyen, minden képviselőnek az esküjének megfelelően kellene dolgoznia.
Az eskü ugyanis kimondja: „…esküszöm, hogy…megbízatásomhoz híven, pártatlanul, lelkiismeretesen járok el, és legjobb tudásom szerint, minden igyekezetemmel Isaszeg javát szolgálom.”

A kérdés tehát az, hogy kik azok a képviselők, akik tesznek is valamit az eredményekért, és kik azok, akik keresztbe tesznek?
Természetesen eljön annak is az ideje, amikor erre a kérdésre válaszolok, s megnevezem ezeket is, azokat is.
De milyen törvényi lehetőségei vannak a képviselőnek ahhoz, hogy az eredményekért dolgozzon is?

Ezekbl néhányat megemlítek:

Minden képviselő írásos felkérést kap arra, hogy tegyen javaslatot a következő évben elvégzendő feladatokra. Ez ebben az évben is így történik.
Az eredmény? Siralmas!
Vannak olyan képviselők, akik soha, semmilyen javaslatot nem tettek! Hol is van az Isaszegért való igyekezet?
Többek között ez volt az egyik oka annak, hogy „törvényesítsük” a képviselő-csoport, közismertebb nevén a frakció megalakításának lehetőségét.
A mi képviselő-csoportunk gyakorlatilag már 2002. októbere óta működik, így az idén csupán nevet kapott.
Most azoknak a nevét írom le, akik nem tagjai az „Összefogás Isaszegért” képviselő-csoportnak:

Barkóczi Józsefné, Hanák Sándor, Markel István, Pénzes János, Szilárdi László, Turányi Lászlóné, Dr. Veres Ferencné.
Nevezetteket a továbbiakban ellenzékieknek fogom nevezni.

Érdekes lenne tudni, hogy a felsoroltak miért nem alakítottak eddig frakciót, hiszen ahhoz öt fő is elegendő?
A frakcióban való egyesülésnek pontosan az a célja, hogy több képviselő alakít ki közös álláspontokat, határoz meg feladatokat, stb.
Persze a frakció működtetése fölöttébb munka- és időigényes!
Miért?
Azért, mert szinte szünet nélküli kapcsolattartást igényel a tagok között, s gyakori megbeszélést tesz szükségessé.
Például az Összefogás frakciónkban az a gyakorlat, hogy minden témát megbeszélünk, mielőtt azok a bizottságok elé kerülnének. A bizottságokban ott vannak a frakciónk tagjai is, akik alaposan ismerik a témákat. Természetesen a bizottságok tehetnek módosító indítványokat, és tesznek is. Ezeket gyakorlatilag azonnal tudjuk - a már említett kapcsolattartás eredményeként - ezért, amennyiben szükséges, újra frakció-megbeszélést tartunk, ahol megtárgyaljuk a bizottsági módosító indítványok elfogadhatóságát.
Következésképpen, amit a polgármester döntésre előterjeszt, azzal egyetértünk, ezért mi csodálkoznivaló van azon, hogy frakciónk tagjainak többsége nem mondja el a témával kapcsolatos véleményét?
Mindezek után, enyhén szólva furcsállom Pénzes János úrnak azon aggályát, hogy „az érdemi vita korlátozásával olyan jogosítványt kapott a hatalmat gyakorló többség, ami szavazógéppé teheti az önkormányzatot.”
Pénzes úr legfőbbképpen azt fájlalja, hogy egy képviselő egy témához egyszer szólhat hozzá, maximálisan 3 percig.
Ezzel szemben nekem az a véleményem, hogy a képviselő-testületi ülés nem ötletbörze! Nem akkor és ott kell a döntésre előterjesztett témákat úgy „szétszedni”, mint floki a tollsöprűt!

Itt jön be megint a frakció jelentősége. Amennyiben az ellenzékiek frakciót alakítanának, s úgy  - meggyőződésem -  nagyobb eredményeket tudnánk elérni.
De mit is eredményezhetne az, ha helyt adnánk Pénzes úr elképzelésének, azaz minden témához minden képviselő korlátlan számban és korlátlan ideig szólhatna hozzá?
A válasz egyszer: a képviselő-testületet döntésképtelenné lehetne tenni!
Hogyan?
Obstrukciós módszerrel!
Az obstrukció ugyanis nem más, mint a határozathozatalok megakadályozása, késleltetése a hozzászólások végelláthatatlan sorozatával.
Ezek után nagyon szeretném tudni, hogy Pénzes úr tényleg a demokráciát félti, vagy a képviselő-testületi döntések meghozatalát akarja akadályozni? Remélem nem ez utóbbi a célja!

Folytatva a képviselők lehetőségeit:

Bármely képviselő előterjesztést tehet. Előterjesztésnek minősül a képviselő-testületnek tárgyalásra javasolt rendelet- vagy határozattervezet, beszámoló és tájékoztató.
Nem tudok arról, hogy az elmúlt két évben bármelyik ellenzéki képviselő előterjesztést tett volna.
Hol is van tehát az Isaszegért való igyekezet?
Talán ha frakcióba tömörülnének, ezt a lehetőséget kihasználnák.

Bármely képviselő a polgármesterhez, az alpolgármesterhez, a jegyzőhöz, a bizottságok elnökeihez, és a tanácsnokokhoz önkormányzati ügyben interpellációt intézhet.
Az interpellációt  - az ülést megelőzően legalább 3 nappal -  a polgármesternél kell benyújtani.
Az interpellációnak tartalmaznia kell az interpelláló nevét, az interpelláció címzettjét, és annak tárgyát.
Az interpelláció címzettje az ülésen, szóban, 3 percben, vagy az ülést követ 15 napon belül írásban köteles érdemi választ adni.
Amennyiben az interpelláló a választ nem fogadja el, úgy abban a képviselő-testület határoz.
Mily furcsa, hogy eddig még egy interpelláció sem volt.
Úgy látszik, hogy Dr. Veres Ferencnének, Turányi Lászlónénak, Pénzes Jánosnak, Szilárdi Lászlónak és Markel Istvánnak könnyebb helyi legális és illegális lapba irogatni, mint önkormányzati ügyben megalapozott interpellációt elterjeszteni.

Bármely képviselő a képviselő-testület rendes ülésén a polgármesterhez, az alpolgármesterhez, a jegyzőhöz, a bizottságok elnökeihez, a képviselő-testület, valamint a Polgármesteri Hivatal hatáskörébe tartozó bármely ügyben kérdést intézhet, amelyre az ülésen szóban, vagy legkésőbb 15 napon belül írásban érdemi választ kell adni.
Csakhogy az tud érdemi kérdést feltenni, aki „együtt él” az önkormányzati eseményekkel, megoldandó feladatokkal, stb.
Hogy ez mennyire így van, említésre érdemes az alábbi két eset:

Hardi Péter, a SZABAD FÖLD újságírója a lap 2004. október 8.-i számában ezt írja:
„Nem járok sokkal jobban Pénzes Jánossal sem, aki pedig az előző ciklusban a beruházás felelőse volt. Nemcsak azért nem beszél, mert köti a titoktartási kötelezettsége, hanem azért sem, mert, ahogy állítja, a polgármester nem avatja be a részletekbe.”
Az, hogy mely beruházásról van szó, a téma szempontjából közömbös. A képviselő-testület nem egyedül a polgármestert, hanem egy bizottságot bízott meg azzal, hogy a beruházóval tárgyaljon.
Ennek a bizottságnak tagja a polgármesteren kívül az ügyvéd, a pénzügyi vezető, valamint Gódor Józsefné és Skultéti Csaba bizottsági elnök. Minden hónapban megbeszélés van, melyről jegyzőkönyv készül.
Tehát az a képviselő, akit a téma érdekel, nem csak a polgármestertől, hanem nevezett két bizottsági elnök bármelyikétől informálódhat. Persze csupán akkor, ha kérdez!

Turányi Lászlóné képvisel asszony esete ennél jóval kacifántosabb.
 a közelmúltban, a vállalkozók lapjában marasztalta el a polgármestert ezzel a szöveggel:

„Sajnos a polgármester úr nem csak a lakosságot, de a képviselők egy részét sem tájékoztatja megfelelően. Az útépítéssel kapcsolatos hitelkonstrukcióról sem tud a lakosság, amely lakásépítési állami támogatással párosuló, vagy felújítási előtakarékossági lehetőség.”

E szöveg elolvasása után két kérdés fogalmazódott meg bennem:
1. Miért hangolja Turányiné képviselő-asszony a polgármester ellen az isaszegieket, vagy
2. Tényleg ennyire tájékozatlan Turányiné képviselő-asszony az útépítési témában?

A kérdésekre a választ mindenki megfogalmazhatja, melyhez az alábbi „segítséget” tudom adni:
Először: Az önkormányzati tájékoztató 2003. júliusi számában a polgármester részletesen ismertette az útépítéssel kapcsolatos pénzügyi konstrukciót. Ezt képviselő-testületi döntés előzte meg.
Másodszor: 2003. év végén lakossági fórum volt, ahol a pénzügyi szakember magyarázta el ugyanezt.
Harmadszor: Szerződéskötéskor minden szerződéskötő részletes tájékoztatást kapott.
Negyedszer: Minden szerződéskötő együttműködési megállapodást és nyilatkozatot írt alá az önkormányzattal, melyekben a felek jogai és kötelességei lettek rögzítve. Ezekkel a dokumentumokkal a szerződéskötők rendelkeznek. Ezeket a dokumentumokat szintén a képviselő-testület hagyta jóvá.
Ötödször: minden szerződéskötő ez év áprilisában írásos tájékoztatást kapott az útépítésről. Ennek szövegét szintén a képviselő-testület hagyta jóvá.

Nehezen tudom elképzelni azt, hogy Turányiné képviselő asszony mindezt nem tudta akkor, amikor a polgármestert a tájékoztatás elmulasztásával vádolta meg.
Ha valaki azt a következtetést vonja le ebből, hogy Turányiné képviselő asszony egy abszolút negatív személyiség, úgy az illető téved.
Amikor ez év januárjában képviselővé választották, még az Április 6. utcában nem volt meg az útépítéséhez szükséges kétharmados többség. Megkértem őt arra, hogy próbálja meg a szükséges számú ingatlantulajdonosokat beszervezni. Tény, hogy kb. egy héten belül hozta a szükséges mennyiség, kitöltött és aláírt szerződéseket.
Továbbá: Turányiné képviselő asszony az egyedüli, aki az ellenzékiek közül megnézte az utak engedélyezési tervét és áttanulmányozta a szerződést. A többieket nem érdekli.

Befejezésül újra mindenki figyelmébe ajánlom a „Farkas törvényt”: Az eredmény minősít, minden más csak üres szöveg!
Eljön annak is az ideje, amikor társaimmal együtt az eredményekhez odaírjuk azoknak a nevét, akik azok elérésében részt vettek. Az lesz az igazi minősítés.

     Farkas István